Barabás Márton

1971-1977: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Kádár György, Kokas Ignác, Kocsis Imre. 1978-1981: Derkovits-ösztöndíj; 1984: XIV. Nemzetközi Festészeti Fesztivál különdíja, Cagnes-sur-Mer; 1986: Soros Alapítvány díja; 1987: Egyiptomi ösztöndíj; 1989: Ösztöndíj a római Magyar Akadémián; 1999: Munkácsy-díj. 1981-1983 között a Fiatal Művészek Stúdiója vezetőségi tagja, 1983-ban a Stúdió elnöke volt. 1978-1991 között részt vett a Makói Grafikai Művésztelep munkájában.

 

Korai műveivel a tradicionális táblaképfestészet keretein belül keresett újítási lehetőségeket, de már ekkor foglalkoztatták téri problémák, mint ezt az 1978-as Stúdió-tárlaton bemutatott Ikarus-konténer című munkája is tanúsítja. A kezdeti alkotóperiódus legjelentősebb munkái a fotóhasználaton alapuló hiperrealista művek, amelyeken az illúzió és a valóság egysége, illetve kettőssége teremt feszültséget. A 80-as években absztrakt geometrikus kompozíciókat alkotott, de fontos műegyüttest teremtett az antik töredékeket, szobrokat megidéző, kollázsechnikát alkalmazó táblaképsorozatával is.

 

A 80-as években munkásságában felerősödött a háromdimenziós képszobrok alkotásának folyamata. Ezen művei a festmény és a nonfiguratív szobor határterületén álló, besorolhatatlan kompozíciók. Alapanyagai talált tárgyak, elsősorban hangszer-, illetve hangsúlyosan zongoraalkatrészek (billentyűzet, kalapácsrendszerek) és a rétegelt lemez, amelyből gyakran állatokat (zsiráf) idéző alakzatokat vág ki. Dekoratív, élénk színekkel festett konstrukciói falra szerelt domborművekként, függesztett vagy a padlózatra helyezett állványszobrokként jelennek meg. Elvont alakzatok dominanciájára szervezett plasztikái nem hagyományos szobrok, hanem bonyolult térszervező kompozíciók. (Forrás: artportal.hu)